A múlt alkalommal megtörtént az injektálás. A vizsgálandó mintánkban levő komponensek immár a gázkromatográfiás oszlopra kerültek. Ettől kezdve az állófázison történő megoszlástól függ az, hogy a komponenseink mennyi idő alatt jutnak el a detektorig. Gázkromatográfiánál az oszloptermosztát hőmérsékletével lehet befolyásolni az oszlopon levő megoszlási folyamatokat. Kétféleképp állíthatjuk be az oszloptermosztát hőmérsékletét. Mérhetünk izoterm módban, ahol a mérés alatt állandó hőmérsékleten tartjuk az oszloptermosztátot és így a kromatográfiás oszlopot is. A maximális hőmérséklet az oszlop minőségétől függ. Minden oszlopon a gyártó feltünteti azt a hőmérséklettartományt, amelyben az oszlopot használni lehet. Izoterm mérésnél a a gyártó által ajánlott maximális hőmérséklet alatt 10-20°C-ot érdemes maximum hőmérsékletnek beállítani, illetve ez alatti hőmérsékletet alkalmazhatunk a mérés során. Így egy viszonylag gyors mérést tudunk beállítani.
Az oszloptermosztátot beállíthatjuk úgy is, hogy a mérés során változó hőmérsékletet alkalmazunk. Ilyenkor egy alacsonyabb (jellemzően 100°C alatti) hőmérsékletről indítjuk a hőmérséklet programot és fokozatosan fűtjük fel az oszlopot.
A hőmérséklet program beállításánál először standard anyag injektálása szükséges. A standard anyagunk tulajdonképp a vizsgálni kívánt komponensünk nagyon tiszta formában. Vannak olyan cégek, akik analitikai célra állítanak elő nagy tisztaságú anyagokat. Ezek oldatának injektálásával nézhetjük meg, hogy a mérési módszerünkkel milyen retenciós idővel tudjuk detektálni a vizsgálandó komponensünket.
Első injektálásnál nem kell meglepődnünk azon, hogy előbb egy hatalmas kromatográfiás csúcsot detektálunk. Ez lesz az oldószercsúcs. Ennek a retenciós ideje (amely az injektálástól a detektálásig, azon belül a csúcsmaximum megjelenéséig eltelt idő) a holtidő, ha az oldószerünk nem kötődik meg az állófázison. A holtidő függ a kolonna hosszától és a vivőgáz áramlási sebességétől. Ha több komponenst szeretnénk egy mérés alatt detektálni, akkor szükséges minden standardet külön injektálnunk a csúcsazonosítás miatt. De ezelőtt már injektálhatjuk a komponensekből készített keverék oldatot, amely alapján láthatjuk, hogy az összes komponens elkülönük-e egymástól. Amennyiben ez nem történik meg, úgy a hőmérséklet program változtatásával el tudjuk választani egymástól a komponenseinket.
Következő alkalommal a lángionizációs detektorral fogunk megismerkedni…
