Ígéretemhez híven, most szeretném, ha szemügyre vennénk egy kicsit a prosztaglandinok vizsgálatához használt készülékeinket. Először is a fluoreszcens detektorral kapcsolt folyadékkromatográfot szeretném a “nagyítónk” alá helyezni…
Maga a folyadékkromatográf része olyan mint a többi készülék. Áll 2 pumpából, amelyek az eluens szállításáért felelősek és gradiens programot lehet alkalmazni a mérések során. A degasser, gáztalanító az eluensekből eltávolítja az abban oldott gázokat. Az oszloptermosztátban helyezkedik el a kromatográfiás állófázisunk. A hőmérséklet változtatásával lehet javítani a komponensek elválasztásán. Van még egy mintabeviteli egység is, ez lehet manuális injektor, illetve autosampler. Az autosampler nagy előnye, hogy akkor is tudunk mérni, ha épp otthon alszunk… :) Emelett még ismételhetően injektál, illetve a tűmosás is programozható, méréssorozatonként változtatható egyes típusoknál. No és persze van egy detektorunk is. Ez jelen esetben egy fluoreszcens detektor, amellyel – nevéből adódóan - fluoreszcens anyagok mérhetők. Ez a detektor viszonylag szelektív, mivel igen kevés szerves anyag mutat fluoreszcenciát. Ezen kívül 2 paraméter változtatására is lehetőség van: nevezetesen meg lehet adni a besugárzó fény (gerjesztési) hullámhosszát, valamint ki lehet választani a kibocsátott, emittált fényből a mérési hullámhosszt. Nagyon hasonlít ez a detektor az UV detektorhoz. Az átfolyó cellát megvilágítják és a beeső fényre merőlegesen történik a detektálás, amely során a koncentrációval egyenesen arányos jelnagyságot detektálunk. Ezzel a detektorral nagyságrendekkel kisebb koncentrációt lehet mérni, mint az UV detektornál. Feltéve, ha a vizsgált komponens fluoreszcens. De mit tudunk tenni akkor, ha egy olyan komponenst szeretnénk vizsgálni, amely nem fluoreszcens, kis koncentrációban van a mintában és nincs mondjuk egy tömegspektrométerünk? Persze elmerülünk a gondolatainkban, hogy hogyan is tudnánk ezt a problémát megoldani a rendelkezésre álló készülékekkel. Majd jön egy ötlet, hogy a nem fluoreszcens vegyületeket is aktívvá tudjuk tenni. Ehhez reagáltatni kell a vizsgálni kívánt komponensünket egy jól fluoreszkáló anyaggal, természetesen olyannal, amely kvantitatíven kötődik a molekulánkhoz, így már a reakció termékét, a fluoreszcens csoporttal "felszerelt" molekulánkat már fogjuk tudni mérni FLD detektorral. Ezt az úgynevezett származékképzéses reakciót természetesen a mérés előtt kell elvégezni.
A prosztaglandinoknál is ez a helyzet áll fenn, hogy elég nehezen detektálhatók, ráadásul a mintákban elég kis mennyiségben szoktak jelen lenni a prosztaglandinok. Ehhez még hozzájön az a probléma, hogy prosztaglandinokból van néhány és nem egyszerű őket kromatográfiásan elválasztani. A fluoreszcens detektornak ugyanis szüksége van arra, hogy kromatográfiásan elválasszuk a prosztaglandin komponenseinket, mert a detektor nagyon érzékeny, de nem képes őket szétválasztani, mint mondjuk egy tömegspektrométer, amikor különböző tömegeket kell azonos időpontban detektálni. Egyszóval ha valaki szeretne prosztaglandinokat mérni, akkor készüljön fel arra, hogy nem lesz egyszerű a feladat megoldása…
