Mint már azt korábban írtam, a kromatográfia célja az, hogy a több komponensből álló gáz, gőz vagy folyadékminta alkotóit elválasszuk egymástól.

Ez az elválasztás a komponensek két fázis közötti többszörös megoszlásán alapul. A két fázis közül az egyik mozgásban van, ezt nevezzük mozgófázisnak (vagy más néven mobil fázisnak); a másik fázis valamilyen módon helyhezközött, ez az állófázis (vagy stacioner fázis). A gázkromatográfiánál a mozgófázis mindig gáz (más kromatográfiás eljárásoknál a mobil fázis lehet folyadék, illetve szuperkritikus folyadék is). Az állófázis lehet szilárd és folyadék. Ezt nevezzük kromatográfiás oszlopnak. A vizsgálandó komponens(ek) szerint más-más töltetű, felületű oszlopokat használhatunk, így nagyon széles körben alkalmazható ez az elválasztási módszer komponensek szerint is. Gázkromatográfiásan olyan anyagokat tudunk vizsgálni, amelyek már eleve gáz halmazállapotúak, vagy illékonyak, esetleg azzá tehetők valamilyen kiegészítő mintaelőkészítési módszerrel (ilyen például a származékképzés).

De a vizsgálathoz nem elég csak az, hogy elválasszuk egymástól a vizsgálni kívánt komponenseket, hanem ezek mennyiségét (és akár minőségét is) detektálni kell valamilyen módszerrel. Az oszlopról eluálódó komponensek a detektorban jelet generálnak és ha ezt a jelnagyságot az idő függvényében ábrázoljuk, megkapjuk a kromatogramot. Ezen a különböző komponensek (jó esetben, megfelelő paramétereket megválasztva a módszerfejlesztés során, később ennek folyamatáról is lesz majd szó) elválnak egymástól és minden komponenskoktél rendszerbe juttatásakor ugyanakkor jelenik meg az adott komponens csúcsa. Ezt az időt hívjuk retenciós időnek. Ez jellemző az egyes komponensekre az adott mérési körülmények között. Ezen kívül minőségi információt is nyerhetünk a különböző molekulákról, ha van megfelelő detektorunk, mondjuk egy tömegspektrométer. Így válhatnak azonosíthatóvá olyan anyagok a „koktélunkban”, amelyeket nem ismerünk, vagy nem is gondoljuk, hogy abban a mintában benne van. Olyan összetett mintáknál, mint például a biológiai minták, ez gyakran előfordul. Sűrűn olyan feladatot is meg kell oldani, amikor egy biológiai mintából (pl. fermentlé, növényi extraktum) azonosítani kell olyan komponenst, amely valamilyen szempontból fontos lehet számunkra. Ilyen lehet mondjuk egy komponens, amely valamilyen mikroorganizmus fejlődését gátolja vagy megakadályozza, vagy éppenséggel serkenti.

A következő alkalommal a gázkromatográf berendezéssel fogunk megismerkedni alaposabban...