Szeretném most egy kicsit bemutatni a prosztaglandinokat is, már ha ennyi szó esik róluk. Mostmár tudjuk, hogy miért is kell őket mérni, de nem tudjuk, hogy hol is vannak a szervezetben és milyen funciókkal bírnak ezek a molekulák…
Maguk a prosztaglandinok telítetlen zsírsavak, amelyeket bizonyos ingerek hatására a szervezet minden szövete termel. A kiindulási vegyület az arachidonsav, ebből szintetizálódnak a prosztaglandinok a szervezetben.
Ha ezeket a molekulákat el szeretnénk helyezni a többiek között, akkor első közelítésben elmondhatjuk róluk, hogy a prosztaglandinok lipidek. Ezen belül a prosztaglandinok eikozanoidiok, vagyis húsz szénatomos karbonsavak. De ez a csoport kicsit bővebb a prosztaglandinoknál, mert ide tartoznak még a leukotriének és a tromboxánok is, de most maradjunk csak a prosztaglandinoknál.
Ezek fontos szerepet töltenek be a szervezetben, ugyanis a prosztaglandinok mediátor, vagyis közvetítő molekulák mind az egyészséges, mind a beteg szervezetben. Ezek a molekulák különböző szervrendszerben fejtik ki hatásukat. A keringési rendszerben a vérnyomás szabályozásáért is felelősek, amelyeket az értágító, illetve érszűkító hatásukkal érnek el, valamint a véralvadás gátlásában és serkentésében is van aktivitásuk. A kiválasztó rendszerben is fontos szerepük van, mivel a víz- és sókiválasztásban is részt vesznek. A légző szervrendszerben a prosztaciklin az értágításért felelős, de a mozgató szervrendszerben a csontképzésben is részt vesznek. A szaporító szervrendszer működésében is nagyon fontos a szerepük, mivel hatnak az ovulációra, a mentruációra, erekcióra és az ejakulációra is, valamint a szülés folyamán is fontos szerepük van a méh simaizom összehúzódásában. Ezen felül még az idegrendszerre is hatással vannak, a túlzott prosztaglandin termeléssel kapcsolatos a láz, a gyulladás, a fájdalom a hányinger és a hányás is.
A prosztaglandinok hatását szintetizálódásuk közvetlen környezetésben érik el, nem tárolódnak a sejtekben és viszonylag rövid a felezési idejű hormonok.
A prosztaglandin vegyületek felfedezése az 1930-as évekre tehető, amikor emberi és állati ondó extraktumok simaizomra gyakorolt összehúzó hatását figyelték meg. Ulf von Euler írta le elsőként ezt a jelenséget, valamint azt is, hogy ez az anyag egy telítetlen zsísav tulajdonságait mutatja. Ezt az anyagot prosztaglandinnak nevezte el, mivel a prosztatából volt származtatható.
Sune Bergström svéd biokémikus izolálta a prosztaglandinokat, majd 1982-ben Bengt Samuellsonnal és John R. Vane-val orvosi Nobel díjat kaptak kémiai és biológiai kutatásukért és az arachidonsav útvonal kaszkád jelentőségének megismeréséért.
