Korábban bemutattam a gázkromatográf felépítését, nagyjából a készülék belsejét is körbejártuk és a minta útját is végigkövettük valamilyen szinten. Most szeretnék a folyadékkromatográfiáról is írni egy kicsit.
Mivel alapelveiben nagyon hasonlít a két kromatográfia egymáshoz, ezért nem ismételném korábbi szavaimat, inkább csak összehasonlítanám őket és kiegészíteném a folyadékkromatográfia különböző részeivel.
Ezzel a mérési technikával azok a vegyületek is mérhetővé válnak, amelyek nem illékonyak, illetve származékképzéssel sem tehetünk illékonnyá a gázkromatográfiás vizsgálathoz.
A folyadékkromatográfiánál a mozgó fázis folyadék, az állófázis pedig szilárd. A mozgófázis összetételének meghatározása nem egy egyszerű feladat és igen sokféle lehet, ugyanez igaz az állófázisra is. Az elválasztani kívánt komponens anyagi minősége határozza meg, hogy az elválasztáshoz milyen kémiai tulajdonságú álló és mozgó fázis alkalmazzunk.
Normál fázisú kromatográfiánál (NP-HPLC) poláris töltetet és apoláris mozgó fázist alkalmazunk. Vagyis az állófázis polárisabb, mint a mozgófázis. Itt az állófázis szilikagél vagy alumínium-oxid. A mozgófázis pedig kis viszkozitású apoláris tulajdonságú oldószerek, amelyek jó az UV áteresztő képességük és a forráspontjuk is kicsi. Ezek általában szénhidrogének, vagy ezek halogénezett (leginkább klórozott) származékai, éterek, észterek, alkoholok.
Leggyakrabban fordított fázisú folyadékkromatográfiát alkalmazunk (RP-HPLC), ahol az állófázis apolárisabb tulajdonságú, mint a mozgófázis. Az állófázisok alapja itt is a szilikagél, de ezek felületét módosítják. Egyrészt C8 vagy C18 csoportokkal, vagy polimerrel vonják be szilikagélt. A mozgófázisnak polárosabb tulajdonságúnak kell lennie az állófázisnál, legyek kicsi a viszkozitása és az UV áteresztő képessége legyen jó. Az eluens fő komponense a fordított fázisú elválasztásnál a víz, amellyel a vizsgálni kívánt komponensek erős visszatartását tudjuk elérni. Ehhez még adunk vízzel elegyedő szerves oldószert is, amelynek nagyobb az elúciós képessége. Leggyakrabban a víz mellett acetonitrilt, valamint alkoholokat használunk mozgófázisként.
Itt már azért szerintem látszik is, hogy míg a gázkromatográfiánál egyszerű volt a dolgunk, ami a mozgó fázis meghatározását illeti, a folyadékkromatográfiánál már sokkal szélesebb mozgófázis palettát használhatunk, amely nagyobb szabadságot ad, viszont könyebben el is lehet veszni a lehetőségek tárházában. Ugyan ez a helyzet az állófázisokkal is nagyjából. Persze egyre többféle állófázis kerül a piacra, nem is győzi figyelemmel követni az ember (a pénztárcáról nem is beszélve), de szerény véleményem szerint a folyadékkromatogáfiás oszlopok választéka is szélesebb, mint a gázkromatogáfiásoké.
De ami egyforma, hogy mindkét kromatográfiás módszernék nagyon ügyelni kell a tisztaságra. A gázkromatográfiánál a gáz tisztasága volt eddig lényeges számunkra, a folyadékkromatográfiánál pedig az eluensek (mozgófázis) a tisztaságára kell nagyon figyelni. Különböző tisztaságú oldószerek találhatók meg a piacon, de általán feltüntetik az oldószereken, hogy HPLC-hez használható-e. Ez a minőség azért a termék árában is megmutatkozik sajnos.
Következő alkalommal a folyadékkromatográf részeit fogom bemutatni…
